Mansi Dictionary of Munkácsi and Kálmán
© 2012
[→ superentry] T awrėˈχ-*pøŋ a magas part teteje | Gipfel des hohen Ufers.
– N χåχsä-*puŋk, LM khåŋsä-*pøŋk, P khanze-*pøŋk pipafej | Pfeifenkopf.
– P khōnt-*pøŋk hadvezér | Heeresführer.
– LM khåšmėn-*pøŋk, LU khåšėm-*pøŋk hagyma | Zwiebel.
– N χåmės-*puŋk zsombék | Bülte.
– N χuj-*puŋk, LM LU khuj-*pøŋk hajnal | Morgenröte.
– LM khwol-kh.-*pøŋk =hajnal | Morgenröte.
– LU kh.-*pøŋk-såw esthajnalcsillag, заря | Morgenstern.
– N χum-*puŋk-sajtėlpi medvehas | Bauch des Bären.
– T jǟ-*pøŋ forrásvidék | Quellgebiet.
– LM LU P jäni-*pøŋk, T jänu-*pøŋ elöljáró, hivatalnok, чиновник | Vorsitzender, Beamter: LM j.-päŋknė khaššēm, P j.-pøŋkne khwåššekhåtem ich beklage mich bei dem Beamten.
– N jāŋk-*puŋk fehér hajú (személynév is, a Сойнахов családban) | weißhaarig (auch Personenname).
– LM jini-*pøŋk, LU ini-*pøŋk ~ jini-*pøŋk, T jīnuˈ-*pøŋ ~ vī̮nuˈ-*pøŋ csipkebokor | Hagebuttenstrauch.
– T jiw-*pøŋ fatető | Wipfel.
– LM juntėp-*pøŋk tű foka | Nadelöhr.
– N kamp-*puŋk fan, mons pubis | Venusberg.
– P khøp-*pøŋk rög, hant | Erdscholle.
– T kiskäˈn-*pøŋ a fenékhorog, vonóhorog horga | Zughaken der Angel.
– LM K kwäl-*pøŋk tetőél | Dachfirst.
– K k.-*päŋk-päť-jiw tetőélgerenda | oberster Balken des Daches.
– k.-*päŋk pöum legidősebb fiam | mein ältester Sohn.
– P lei̮n-*pøŋk-puл egy bogyóféle, костяница | Art Beere.
– LM lø̄χs-*pøŋk gombafej, a gomba kalapja | Pilzhut.
– LM P lou-*pøŋk, K låu-*päŋk falusi rendőr, kisbíró, десятник | Dorfpolizist.
– N moj-*puŋk násznagy | Beistand.
– LM P ńäń-*pøŋk, K ńåń-*päŋk ~ ńäń-*päŋk a kenyér kezdője | der Anschnitt beim Brot.
– P ńoli̮-*pøŋk kagyló | Muschel.
– ńå̄r-*pøŋk kopasz | kahl.
– N ńultėŋ-*puŋk hegyorom | Berggipfel.
– LU ø̄χ- ~ øχ-*pøŋk, P K øχ-*pøŋk, T äχ- ~ aχ-*pøŋ =hegyorom | Berggipfel.: LU ø̄-*pøŋk tärm-på̄l takhasi er rutschte vom Gipfel ab; LU øχ-päŋknä pø̄ ńerrėm, K øχ-päŋkėn pø̄ mēnåm ich gehe (klettre) hinauf an den Gipfel.
– LM oåmp-*pøŋk-pul, P oåmp-*pøŋk-puл egy ehetetlen bogyóféle, (LM) жимолость, (P) кислица | Art uneßbare Beere.
– LM ōpä-*pøŋk medvefej | Bärenkopf.
– P ås-*pøŋk okos | klug.
– LM pēr-*pøŋk padlás | Dachboden.
– T pisiˈ-*pøŋ könyök | Ellbogen.
– P påil-*pøŋk falusi bíró | Dorfrichter.
– T polnå-*pøŋ egy kötés kender | ein Knäuel Werg. – LM poľ-*pøŋk первой шерым.
– P påš-*pøŋk a kúpvarsa fara | Boden einer Fischreuse.
– pṵχėń-*pøŋk köldökgomb | „Knopf“ des Nabels.
– N punri-*puŋk borzas haj | zottige Haare.
– LM rǟśėχ-*pøŋk rozsfej, rozskalász | Roggenähre.
– N sakwli-*puŋk zsombék | Bülte.
– s.-*puŋk-pil áfonya, клюква | Heidelbeere.
– säľt-*puŋk tiniŋ χum (személynév | Personenname). – N sāns-*puŋk, LM P šanš-*pøŋk, К sånės-*pøŋk térdkalács | Kniescheibe.
– N sāt-*puŋk -χå̄tėl vasárnap | Sonntag.
– siχ-*puŋk ~ si̮χ-*puŋk magas part | hohes Ufer.
– LU siχėr-*pøŋk göndörhajú | kraus.
– N si̮p-*puŋk, LM šip-*pøŋk magas part | hohes Ufer.
– P šir-*pøŋk, K sir-*päŋk hajnal | Morgenröte.
– P jēť-š.-*pøŋk-såu, K s.-*päŋk-såu esthajnalcsillag | Morgenstern.
– LM šuχ-*pøŋk király a tekebábuk közt | der König bei den Kegeln.
– LM šät-*pøŋk, P šø̄t-*pøŋk falusi bíró, старшина | Dorfrichter.
– N śaχni-*puŋk, LM śoχėn-*pøŋk, K śåχėn-*päŋk ököl | Faust.
– LM śoχl-*pøŋk viharfelhő | Gewitterwolke.
– śor-*pøŋk a virág közepe | Mitte der Blume.
– LU šūl-*pøŋk, P śūliŋ *pøŋk, T čōlėŋ-*pøŋ őszhajú | grauhaarig.
– LM LU P T šun-*pøŋk, K so̰n-*päŋk a szán orra, головка | Vorderteil des Schlittens.
– T šøu-jǟ-*pøŋ-po̰ul (falunév | Dorfname).
– N tān-*puŋk íncérnagombolyag | Knäuel aus Sehnenzwirn.
– LM LU K tēp-*pøŋk, P tēp- ~ tė̄p-*pøŋk kalász | Ähre.
– LU tui-*pøŋk, T toj-*pøŋ ~ tuj-*pøŋ tavasz | Frühling.
– K tåre̮-*päŋk ritka haj | spärliche Haare.
– N tå̄rėm-*puŋk, T tārėm-*pøŋ ég | Himmel.
– N t.-*puŋk-pattä zenit | Zenith.
– T tuľäšėm-*pøŋ tuľåˈ gyűszű | Fingerhut.
– K ťṵχ-*päŋk kopasz | kahl.
– N ūmiś-*puŋk málnabokor | Himbeerstrauch.
– LM ur-*pøŋk orom | Gipfel.
– N vāni̮γ-*puŋk erdős hegy orma | Gipfel des waldigen Berges.
– sēmėl-*puŋk, vi̮γi̮r-*puŋk (kutyanevek | Hundenamen).
– T vänšäp-*pøŋ váll | Schulter.
– P våin-*pøŋk =váll | Schulter.
– v.-*pøŋk-sar kar | Oberarm.
– LM wåŋkhä päŋknė a gödör fölé | über die Grube |
|