• N ńāl [=ńāl], LM ńǟl ~ ńäl, LU P ńäl, K ńø̄l, T ńėl nyíl | Pfeil: N *ńāl soχtėl jälnät māγės ńāl åulä χūrėm urän tåulėl lēsawė damit der Pfeil gerade fliegt, werden an den Stiel in drei Richtungen Federn angeklebt; ńālä ness åstėstä, at likmės sein Pfeil fiel nur herab, er hat nicht ins Ziel getroffen; ti lēγi̮n ńālėl lislėm ich erlegte das Eichhörnchen mit einem Pfeil; så̄rp ńālėl at lī̮we es wird kein Elch mit dem Pfeil geschossen; LM *ńǟl jäi̮t poål kwän-poåtėmėls ~ -ojmäts der Pfeil verließ den Bogen; ńå̄lel lislėm, khå̄jiltäslėm ich schoß mit einem Pfeil, (und) ich traf; LM LU ńäl lēm ich schieße mit einem Pfeil; LM ńäl poptēm ich lege den Pfeil an die Sehne; P jel-joχtnät-måš khurėm por ńǟlėl khåjwės bis es herunterfällt, trifft er es dreimal mit dem Pfeil; am ńälėm khumľe at khojis? wieso hat mein Pfeil nicht getroffen? K *ńø̄l nältäχw jowėl-joåntiŋnė den Pfeil auf die Sehne legen; T uχsaˈľ-jåo̰t ńė̄lė: m ťurmäˈ-åšėn nuˈŋ-pātė:tstil er schoß den Pfeil des kupfernen Bogens an die Spitze des Turmes. – N ńālėl tilėmtitä medvét lő (tabuszó) den Bären erlegen (Tabuwort) K *ńø̄l-ǟńė a nyíl vasán levő félköríves hegyes horgok | bogenförmige spitzige Haken am Stiel des Pfeils. – N *ńāl-äs a medvebarlang tetőnyílása (tabuszó) | obere Öffnung der Bärenhöhle (Tabuwort). – LM *ńǟl-äśnė-mošńa golyózacskó | Kugelbeutel – P *ńäl-khurišp, K *ńø̄l-khūri tegez | Köcher. – LM *ńǟl-khwåšlėχ ~ pat-*ńǟl-kh. a nyíl bunkója | stumpfer Kolben des Pfeils. – LU *ńäl-jāntul ideg (íjé) | Bogensehne. – N *ńāl-jūr, *ńāl-joräŋ (b. é. | Bed. unsicher). – N LM P *ńāl-kēr nyílvas | Pfeilspitze. – N *ńāl-māŋχw-pōs céltábla | Zielscheibe. – N LM K *ńāl-näl a nyíl nyele, szára | Pfeilstiel. – N *ńāl-n.-pori̮γ (egyenes, bütykös szárú, fehér, ernyős virágú, ehető, hegyes vidéken termő növény | eine Pflanze). – K *ńø̄l-ōs a nyíl villás vége (amellyel az idegre illesztik) | gabelförmiges Ende des Pfeils (wo er an die Sehne gelegt wird). – T *ńėl-pǟji =a nyíl villás vége (amellyel az idegre illesztik) | gabelförmiges Ende des Pfeils (wo er an die Sehne gelegt wird). – N *ńāl-pup, LM *ńǟl-pop ~ -poptėl, P *ńäl-puptėl =a nyíl villás vége (amellyel az idegre illesztik) | gabelförmiges Ende des Pfeils (wo er an die Sehne gelegt wird). – N *ńāl-sūw dárda | Speer. – LM *ńǟl-taľėk nyílhegy | Pfeilspitze. – N *ńāl-tawėt, LM *ńǟl-täut tegez | Köcher. – K *ńø̄l-tåul a nyíl tolla | Pfeilfeder LM P äńiŋ-*ńǟl „állas” nyíl ψ alakú hegygyel | „Kinnpfeil“, mit einer ψ-förmigen Spitze. – LM atwėś-*ńǟl ólomgolyó | Bleikugel. – N aurėt-*ńāl ↑-hegyű horgas nyíl | Hakenpfeil mit ↑-förmiger Spitze. – K khansėŋ *ńø̄l-kēr reszelt díszítésű nyílvas | Pfeilspitzeneisen mit gefeilten Verzierungen. – P khårendėp-*ńäl Y-alakú nyíl, villás ágai szélesek, késfélék | Y-förmiger Pfeil, die Gabeln der Spitze sind breit, messerförmig. – N χuľ-*ńāl hullócsillag, meteorit | Sternschuppe, Meteorit: tå̄rėm-χarit χ.-*ńāl taχėmtės vom Himmel fiel ein Meteorit. – LM χuľ-*ńǟl betegség | Krankheit. – K khurėm-vo̰rėp-*ńø̄l háromlapú hegyes nyíl | dreiseitiger, spitziger Pfeil. – P iś-*ńäl, K viś-*ńø̄l sörét | Schrot. – P jäi̮t-*ńäl, T jåut-*ńėl nyíl | Pfeil. – LM jäi̮t-ńäl-pṵχsä az önlövő íj feszítő pecke | Spreizstift der Bogenfalle. – LM jäi̮tėŋ-ńäl-pāšilėp, LM jäi̮t-*ńǟl-på̄šilėp íjas fúró | Bohrer mit Bogen. – K jäni-*ńø̄l golyó | Kugel. – N jūntėp-sam-*ńāl a páncéling szemein áthatoló nyíl | die Kettenringe des Panzerhemdes durchdringender Pfeil. – lēsiŋ-*ńāl tollazott nyíl | gefederter Pfeil. – maγi̮riŋ-*ńāl bunkós nyíl | stumpfer Pfeil. – māχwėŋ-*ńāl =bunkós nyíl | stumpfer Pfeil. – K mäχwsė-*ńø̄l fanyíl (vashegy nélkül) | Holzpfeil (ohne eiserne Spitze). – LM mår-*ńǟl =fanyíl (vashegy nélkül) | Holzpfeil (ohne eiserne Spitze). – LM P øχwtėš-*ńǟl jégeső | Hagel. – P K åurt-*ńäl (P) T-alakú, (K) ψ-alakú nyíl | (P) T-förmiger, (K) ψ-förmiger Pfeil. – K päŋk-kēr-*ńø̄l egyszerű ↑-alakú vashegyű nyíl | einfacher ↑-förmiger Pfeil mit eiserner Spitze. – N pisäľ-*ńāl, LM piśäľ-*ńǟl ~ pisėľ-*ńǟl, P piškėl-*ńäl, K pėskėn-*ńø̄l puskagolyó | Flintenkugel: N sāw p.-*ńāl tārtėlawė es wird viel geschossen; LM åtwėš-poål pišėľ-*ńǟl voåråu aus Blei werden Kugeln gemacht. – LM piśäľ jäni-*ńǟl golyó | Kugel. – p.-*ńǟl-khuri golyószacskó | Kugelbeutel. – P K poľ-*ńäl hódara | Graupenregen. – P påńš-*ńäl, K poåńś-*ńø̄l = päŋk-kēr-*ńø̄l – LM K räχw-*ńǟl jégeső | Hagel. – N sakw-*ńāl, LM säχw~ saχw- ~ säχ-*ńǟl sörét | Schrot. – LM pisäľ-säχw- ~ -säχ-*ńǟl =sörét | Schrot. – N s.-*ńāl-pīsėľ sörétes puska | Schrotflinte. – soľ-jåut-*ńāl hegyes fanyíl | spitziger Holzpfeil. – K soåmės-*ńø̄l villás Y-alakú nyíl | gabelförmiger (Y) Pfeil. – tautiŋ-*ńø̄l puska | Flinte. – LM tērėn-*ńǟl betegség | Krankheit. – N tērniŋ-*ńāl, P tēriŋ-*ńäl, T tė̄rėm-*ńėl hullócsillag, (N még) lidérctűz | Meteorit, Sternschuppe, (N auch) Irrlicht. – K tėrpik-*ńø̄l sörét | Schrot. – LM tåm-ń az önlövő íj nyila | Pfeil der Bogenfalle. – N tå̄rėm-*ńāl, LM K tōrėm-*ńǟl, T tārėm-*ńėl (N LM T) mennykő; (K) szitakötő | (N LM T) Blitz (schlag); (K) Libelle. – K torpovik-*ńø̄l sörét | Schrot. – LM tūjt-*ńǟl hódara | Graupenregen. – LU uj-*ńäl medve hímvesszője | männliches Glied des Bären. – LM ur-*ńǟl szögletes nyíl | eckiger Pfeil. – P välėχ-*ńäl fogas, a végén bunkós nyíl | gezähnter, am Ende stumpfer Pfeil. – K vo̰lėp-*ńø̄l csonthegyű nyíl | Pfeil mit Knochenspitze. – LM woåľėŋ-*ńǟl önlövő íj | Bogenfalle. K ńēlėχti (-äχw) megtölt (puskát) | laden (Flinte) N ńāliŋ ~ ńālėŋ, LM ńǟlėŋ ~ ńälėŋ nyilas, nyíllal teli | mit Pfeilen (voll). – N *ńāliŋ-āl, LM *ńǟlėŋ-oål nyíltartó, tegez | Köcher N ńalpä, LM ńälpä nyilú | mit Pfeilen: N sāt *ńalpä tērėn Bogen mit sieben Pfeilen. – LM tautėŋ-*ńälpä puska | Flinte |